| |
Hozzászólás:
Évadzáró kirándulás a Magyar Veterán Opel Klub szervezésében
2020. október 10-én napsütéses, kellemes, igazi szép őszi időben, egy izgalmas napra ébredtünk mi, a Veterán Opel Klub tagjai és vendégei,
akik vállalkoztunk arra, hogy elővesszük féltve őrzött és használt járgányainkat, egy évadzáró kirándulásra. Hogy az autós túrázásra
ideális idővel, a szerencsecsillagunk ajándékozott-e meg véletlenül minket, vagy a Szervező Biller István rendelte meg nekünk, fáradságos
utánajárással sem sikerült kiderítenem, úgyhogy erre a kérdésre a válasz homályban marad.
A találkozó reggel 10 órára lett meghirdetve, a Dunakeszin áthaladó főúton lévő MOL kút parkolójába. Mire feleségemmel - némi reggeli
kapkodás után - Admiralunkkal odaértünk az indulási helyszínre, már szépen gyülekezett a csapat, és autóik. Az autók többségét
természetesen a veterán, és veteránkorhoz közelítő Opelek tették ki, de voltak idegen márkák is, pl. egy 123-as Mercedes 300D, de nem volt
ezzel semmi baj, az Opel mindig jóindulattal támogatott más feltörekvő autómárkákat.
Nos, miután a szervező Biller házaspár is befutott, lelkes csapatunk nekivágott túránknak, élen Biller úr csodaszép, piros (bocsánat,
Granadarot) Rekord C kupéjával. Vác felé indultunk, és miután némileg bosszankodva, egy idő után pedig dühöngve átverekedtük magunkat Vác
elővárosának szokásos, hétvégi, világvárosokban is ritkán megtapasztalható csúcsforgalmán, rátértünk a Bánki tóhoz vezető, többek között
Rád, Penc, Alsópetény községeket érintő, természeti szépségekben bővelkedő útszakaszunkra.
Bánkra érkezve kis csapatunk leparkolt a tó melletti parkolóba, mégpedig - szerencsénknek, vagy a szervezőnknek köszönhetően (hogy kinek
köszönhetően, nem sikerült kiderítenem, pedig komoly oknyomozást folytattam) - egymás mellé tudtunk állni. Jó volt tapasztalni, hogy sokan,
még hölgyek és gyerekek is érdeklődéssel járták körül járgányainkat. Egyesek a két Kadett B-vel, mások a fiatalabb Corsával, Omegával, vagy
az egymást követő C és D generációjú Rekordokkal szemeztek, és a krónikás Admiralját is sokan körbejárták. Egy anyuka a kisfiával még egy
csomó kérdést is feltett a kocsikkal kapcsolatban, pont e sorok krónikását, a társaság autós kérdésekben leglaikusabb tagját – pechjére –
kiválasztva. Remélhetően nem okoztam maradandó károsodásokat gyermekében „szakszerű” válaszaimmal.
A kellemes tóparti sétát, kávézást, üdítőzést követően, Nógrád község felé vettük az irányt, immáron az útközben hozzánk csatlakozott Langó
Nándi, és Édesanyja, Margó klubtársaink vezetésével. Sajnos ők otthon hagyták csodálatos Opel Senatorukat, és némileg szerényebb, de azért
szintén csodálatos 126-os Mercedes S 500 kupéjukat, és egy Skoda Octaviával vezettek minket. Nógrád községben - ez már biztos - előre
lefoglalt parkolóhelyek vártak minket, valamint idegenvezető, aki felirányította csapatunkat Nógrád várához. Igen meredek kaptató várt
ránk, de az Opel tulajdonosokat köztudottan jellemző sportosság, és kiemelkedő erőnlét átsegített minket ezen a nehézségen. A várban
meseszép kilátás, és az idegenvezető érdekes előadása várt minket. A szép élmény, és a vár területén elásott arannyal teli hintó legendája
miatt még biztosan vissza fogunk térni ide – fémkeresővel.
A következő cél Nagymaros volt, ahonnan átkompoztunk Visegrádra. Nagymaros pezsgő turista forgalma meglepő mértékű volt. Jó volt látni az
életteli pezsgést. Itt a krónikaíró elkövetett egy bakit. Arra gondolván, hogy korgó gyomrát megnyugtatja kissé, a révkikötő
szomszédságában lévő büfében megrendelt egy extra hamburgert, egy hotdogot, sültkrumplit, és sajtos lángost. Igen ám csak a büfé hatalmas
forgalma miatt mindez akkorra készült el, mikor a komp megjárva útját, már ismét kikötött, és elérkezett a beszállás pillanata. No, nem
ragozom, megoldottuk a problémát. A második kompjáratra rá fért az egész kompániánk, hála főszervezőink intézkedéseinek. Visegrádon,
sajnos ki kellett hagynunk a Fellegvár meglátogatását az idő gyors múlása miatt, így egyből továbbindultunk Szentendrére, a csodálatos,
Lepencénél induló, Pilisszentlászló mellett elhaladó hegyi szerpentinúton. Ekkor érkezett el az ideje egy igazi, izgalmas autózásnak!!
Szegény Nándi downsizinges, turbós Octáviája, úgy érezhette magát a versenylovak módjára fújtató, felvillanyzott, szinte toporzékoló,
oldtimer Opelek csordája előtt, mint a felvezető autó, a Forma 1 versenyeken, maga mögött a ugrásra kész versenyautókkal. Hát csapattunk
is rendesen, már amennyire a Skoda képességei ezt lehetővé tették. A sor végén, szegény Merci is igyekezet lépést tartani a megvadult
Kadettokkal. Mit mondjak, az igyekezetet is méltányolni kell!
Végül, megérkeztünk Szentendrére, még parkolnia is sikerült mindenkinek, bár ez volt a legneccesebb része a kirándulásnak. Itt társaságunk
közösen besétált a városközpontba, és ott vettünk búcsút egymástól. Ki hazafelé vette az útirányt, ki fagyizni, ki korgó gyomrát valami
tartalmasabb étellel megtölteni, ki csak sétálni indult a városba.
A krónikás úgy látta, mindenki jól érezte magát ezen a mozgalmas napon, volt jó idő, volt séta, hegymászás, élvezetes autózás, és mindez
szépséges tájakon!
Köszönjük annak a lelkes csapatnak a részvételt, akik érdemesnek tartották rááldozni egy napjukat az együttlétre, köszönjük a szervezőknek,
Biller Istvánnak, Langó Nándinak fáradságos szervező munkájukat.
Reméljük a jövő évi oldtimer szezont a vírushelyzet nem fogja annyira meghatározni, mint az ideit, és sok kellemes, ehhez a naphoz mérhető
programon lesz módunk részt venni. A Magyar Veterán Opel Klub minden tőle telhetőt meg fog tenni ennek érdekében.
|
|
