OPEL történelem 5. rész

Opel Rekord „C” modell jellemzői

A hatvanas évek elején, a középkategóriában (is) nagymértékben élesedett a piaci verseny. Az 1960-ban piacra lépő Opel Rekord P2 modell olyan versenytársakkal találta szembe magát,amelyek igencsak megnehezítették a helyzetét a hazai-, és az exportpiacokon is.  Az 1959-ben bemutatkozó FIAT 1800-as, az 1960-ban bemutatkozó P3-as Ford Taunus 17M, a Peugeot 404, az 1961-ben piacra lépő VW 1500/1600-as, FIAT 1500-as és BMW 1500-as modellek sok vevőjelöltet vonzottak magukhoz. Ez meglátszott a P2 modell eladási eredményein, hiszen bár a VW Bogár mögött a legnagyobb példányszámban eladott német modell volt, de kevesebb kelt el belőle, mint elődmodelljéből.
Az Opel középkategóriás gépkocsijai divatos, tetszetős karosszériájú, kényelmes, tágas,megbízható, jól karbantartható modellek voltak. Azonban, a még háború előtti fejlesztésű motorok, melyek még az 1963-65 között gyártott Rekord „A” modellt is hajtották,és a futóműtől kezdve számos más alkatrész korszerűsítése már időszerűvé vált. Ezért, miközben az Opel piacra dobta a 1963-ban a Rekord „A” modellt, elindult a fejlesztése egy olyan új gépkocsinak, mely a korszerű motorjaival, futóművével, biztonságával, teljesítményével képes lesz megőrizni az elődei által kiharcolt helyet a középkategóriában. Az új négyhengeres un. CIH (Cam-In-Head) motorcsalád 1965-re sorozatgyártásra éretté vált, az új korszerű modell további fejlesztési munkái azonban még folyamatban voltak. Mivel a legnagyobb versenytárs, a kölni Ford, az új fejlesztésű motorcsaláddal rendelkező P5 Taunus 17/20M modelljeit 1964-ben piacra dobta, az Opel úgy döntött, hogy a Rekord „A” karosszériáját és egyes műszaki megoldásait némileg modernizálva, a modellbe beépíti az újonnan kifejlesztett motorokat, és Rekord „B” néven piacra dobja a modellt. Az 1965 augusztusában útjára bocsátott „B” modellnek az volt a feladata, hogy az eladási piacon tartsa a frontot addig, amíg a minden szempontból korszerű új modell piacra nem lép. A „B” modell 11 hónapi gyártás után, 1966 augusztusában átadta a helyét a fejlesztési munka eredményeként létrejött „C” modellnek.
Ezek után térjünk rá a „C” modell ismertetésére.
Gyártási idő: 1966 augusztusa és 1972 januárja között. Az 5,5 éves, egy modellre eső gyártási időszak, az addigi leghosszabb volt a Rekord szérián belül.
Gyártási darabszám: 1 253161 példány. Az első Rekord modell, amelyiknek eladási számai meghaladták az egymilliót. A legnagyobb vetélytárs, a P7-es Ford Taunus modellcsaládból (gyártási időszak 1967-1971) összesen 723 622 példány kelt el, és ebben a számban az inkább (itt számba nem vett) Opel Commodore vetélytársának számító Taunus modellek is benne vannak.  
Karosszéria: A tervezők etalonként a Chevrolet Chevy II Nova modellt választották mintául, a karosszéria tervezéséhez. A tervezés során – ma már érthetetlennek tűnő módon –sok kétely merült fel a karosszéria dizájnja miatt, különösen a hátsó sárvédő feletti domborulat volt a vita tárgya, ezért több egyszerűsített vonalvezetésű karosszériaváltozat is készült, melyeket – szerencsére - végül elvetettek.
Karosszériaváltozatok: két és négyajtós limuzin, három és ötajtós Caravan elnevezésű kombi, háromajtós áruszállító, és kétajtós, B oszlop nélküli kupé, továbbá 200 mm-rel megtoldott tengelytávú taxi kivitel. A Karmann és Deutsch karosszériaépítő cégektől kabrió változatot lehetett rendelni.
A karosszéria méretei: H/SZ/M:4550-4574/1754/1400-1465 mm, tengelytáv. 2668 mm, nyomtáv elöl/hátul: 1400/1400 mm. Összehasonlításul a P7 Taunus 17/20M méretei: 4660/1760/1490 mm, tengelytáv: 2705 mm. A Peugeot 504 méretei: 4490/1690/1460 mm, tengelytáv: 2740 mm. VW 411 méretei:4525/1635/1485 mm, tengelytáv 2500 mm. Mercedes W 115 méretei: 4685/1770/1440 mm, tengelytáv:2750 mm.
Önsúly:A kétajtós limuzin alapmodell 1040 kg, az ötajtós kombi, hathengeres motorral 1215 kg, a többi modellváltozat a két érték között.
A „B” elődmodellhez képest a „C” modell karosszériaméretei csekélymértékben nőttek, a legnagyobb változás,hogy a karosszéria szélessége6,5 cm-t nőtt,és a kerekek nyomtávjaelöl7,5, hátul 5 cm-rel nőtt. A tengelytáv 3 cm-rel lett nagyobb. Jelentős változás, hogy nőtt a karosszéria merevsége, hogy gyűrődési zónákat alakítottak ki, és az utascella szilárdabb lett. A kormányoszlop a biztonság érdekében teleszkópos lett, a műszerfal párnázott, az első ülésekhez hárompontos biztonsági öv bekötési pontok tartoztak.
Futómű: Jelentős változást a hátsó futóműnél tapasztalhatunk. Az elődmodell egyszerű, laprugós, merevtengelyes futóművéhez képest, a „C” modell merevtengelyes, hosszlengőkaros, tekercsrugós, kanyar stabilizátoros felfüggesztést kapott, míg elől maradt a független kerékfelfüggesztés trapéz-háromszög kereszt-lengőkarokkal, csavarrugókkal, kanyar stabilizátorral, teleszkópos lengéscsillapítókkal. A szélesebb nyomtáv mellett, ezek a változások javítottak a menetbiztonságon, menet kényelmen. A fékrendszer az alapváltozattól kezdve kétkörös, elöl tárcsa, hátul dobfékes rendszer volt, fékrásegítéssel.
Motorok:
Négyhengeres motorok: Az 1,5 literes motor 58, 1968 februárjától 60 lóerős, 1970 januárjában kivonják a választékból. Az 1,7N motor 60, 1969-től 66 lóerős, az 1,7 S motor 75 lóerős, az 1,9 S motor 90 lóerős, az 1,9 H motor 106 lóerős. A hathengeres motor 2,2 literes, 95 lóerős.
Sebességváltók: háromfokozatú kormányváltó 1970-ig, négyfokozatú kormány-, vagy padlóváltó (kupénál csak padlóváltó), kétfokozatú automataváltó 1968 szeptemberéig, majd háromfokozatú automata az 1700S és 1900S változat számára. Az 1,5 és 1,7 literes, háromfokozatú váltós modellek 1970-ig rendelhetők voltak Olymat automata kuplunggal.
Menetteljesítmények, végsebesség, gyorsulás 0-100 km/h: 1,5 lit. motor:130km/h, 22 mp;1,7 lit. 60LE:135km/h, 21mp; 1,7 lit. 66 LE:141 km/h, 21 mp; 1,7 lit. 75 LE:153 km/h, 18 mp; 1,9 lit. 90LE:161 km/h, 16 mp; 1,9 lit. 106 LE:175 km/h, 12 mp;2,2 lit. 95LE:163 km/h, 15 mp.
Modellváltozatok:
1967 áprilisától, Taxi változat hosszított tengelytávval.
1967 októberétől a Spar-Rekord, csak 1,5 literes motorral, kétajtós limuzin változatban, először egyféle (szürke), majd kétféle (szürke, világoskék) fényezéssel, alacsony felszereltséggel.
1967 novemberétől Sprint limuzin és kupé, 1,9 literes 106 lóerős motorral. A limuzin változat gyártását 1969 januárjában, a kupé változatét 1971 szeptemberében szüntetik meg.
1971 július Holiday változat napfénytetővel, kiegészítő fényszórókkal, fűthető hátsó ablakkal.
Schwarze Witwe, a „C” modell versenyváltozata, 180 lóerős 1,9 literes motorral. 1967-69 között Erich Bitter és Niki Lauda is versenyzett vele. Eredeti példány nem maradt fenn, de az Opel Classic 2012-ben, az eredeti változatot újjáépítette, a tervek hiányában a modell tervezőjének segítségével. Magyarországon is létezik egy itt épített replikája.
Gyártási mennyiségek:
Mint már említettük, a „C” modell összeladási darabszáma 1 253 161 példány. Kupé változatból összesen 140 281 db, ezen belül: 75 LE-s változatból 33 223db, 90 LE-s változatból 90 321 db, 105LE-s változatból 11 675 db,95LE-s változatból 5062db. készült.
Caravan változatból összesen 233 086 db, áruszállítóból 21 201 db készült.
Eladási árak:a kétajtós limuzin alapmodell ára7590 DM, a négyajtós 1900S modellé 9095 DM, Caravan 1700S modellé 7990 DM, Caravan 1900S „L” verzióé 9560 DM, Coupe 1900S modellé 8975 DM, Sprint Coupe-é 9775DM.
Külföldi gyártás: A „C” modellt a GM svájci, belgiumi, dél-afrikai üzemeiben Ranger „A” néven, brazíliai üzemében Chevrolet Opala néven, mexikói üzemeiben Opel Olympico néven gyártották, és a GM chilei, uruguayi, gyáraiban is készültek változatai. A külföldi gyártás során  a frontrészt, hátsórész általában átdolgozták, és más, GM származású motorokkal is árulták a modellt.

Dr. Türr István