OPEL történelem 6. rész

Az Opel Rekord „D” modell jellemzői

A Rekord „C” szakmai- és vásárlói körökben aratott jelentős sikerét tapasztalva, az Opel cég vezetői igen csak elégedettek lehettek. Azonban, ha egy sikermodell utódját kell megtervezni, a modellpolitikáért, fejlesztésért felelős vezetőknek a szokásosnál is nehezebb a helyzete.  Az utódmodell tervezői nyilvánvalóan tudatában voltak annak, hogy komoly elvárásokkal szembesülnek, és az utódmodell tekintetében nagy dobásra lesz szükség ahhoz, hogy a siker megismétlődjön. A megoldást abban látták, hogy egy gyökeresen új karosszériaformát álmodtak meg a jövő Rekordja számára. Ez azért volt akkoriban kevéssé meglepő, mert a „C” utódmodelljének tervezésekor, az Opel vezető formatervezője Chuck Jordan, egy zseniális  szakember volt, aki igen határozott elképzelésekkel rendelkezett a karosszériatervezés jövőbeni irányvonala tekintetében.
Jordan korábbi munkái közül talán az 1958-as Chevrolet Corvette, néhány Cadillac modell, vagy az Opel esetében a GT, és a Manta „A” modellek emelhetők ki. Irányításával a „C” utódmodellje egy könnyed-, és sima vonalvezetésű, feltűnően nagy ablakfelületekkel rendelkező, vékony „A”, „B” és”C” oszlopokkal rendelkező  karosszériát kapott.  Méretében, az elődhöz képest­­- a magasságát kivéve - nem sokat változott, és nagyrészt annak műszaki megoldásait kapta. Vizuálisan elsősorban a kocsi elődhöz képest öt centivel csökkentett magassága, és az övvonal még nagyobb mértékű magasságcsökkentése tűnik fel leginkább. A kocsiban ülők számára, a nagy ablakok, az övvonal alacsonyabb megvezetése, rendkívül jó kilátást, levegős beltér érzetet eredményezett. A „C”utódmodelljét Rekord II név alatt hozták ki, és csak egy év gyártás után nevezték át „D” modellnek. Az első névváltozattal az Opel Rekord széria gyökeres megújulását, a „D” elnevezéshez visszatéréssel viszont a folytonosságot kívánta az Opel hangsúlyozni.
Ezek után térjünk rá a modell részletesebb ismertetésére.
Gyártási idő: A „D” modell gyártása 1972 januárjában indult, és 1977 júliusában fejeződött be. Ez kb. öt-és féléves gyártási időtartam, hozzávetőleg ugyanannyi, mint az addigi rekorder „C” modellé.
A „D” modell gyártási darabszáma: összesen 1 128 196 db. Az eladások mennyisége nem érte el a „C” elődmodell 1253 161 darabos eladási mennyiségét. A két modell eladási eredményének kerekítve 125 000 darabos különbségéből derekasan kivette a részét a kupéváltozatok eladási különbsége. A 140 281 eladott „C” kupéhoz képest a „D” kupéból összesen 40 783 db kelt el.
Karosszéria: A bevezetőben már részleteztük a „D” modell karosszériájának jellegzetességeit.
A karosszéria méretei: H/SZ/M 4550-4635/1718/1405 mm, tengelytáv 2668 mm, önsúly 1090 - 1330 kg.
Karosszériaváltozatok: két- és négyajtós szedán, Caravannak nevezett három- és ötajtós kombi, háromajtós furgon, és kétajtós kupé változatok. Kabrióváltozat – az elődökkel ellentétben – a „D” változatból nem készült.
Felszereltségi szintek: Az alapkivitelen túl, a „D” modell kezdetben „L” azaz luxusfelszereltséggel, és Sprint, azaz sportos felszereltséggel, majd 1974-től Berlina, az „L” változatnál még gazdagabb felszereltséggel volt vásárolható.  1976 szeptemberében az Opel a „D” modell egymilliós eladási darabszámát Millionär kivitel kibocsátásával ünnepelte. 1977 tavaszán hozták ki a Maharadscha, Hit és Sport kiviteleket.
A „D” modell estében jelentősen javult a rozsdavédelem, több helyen (pl. kerékíveknél, ajtó éleknél) horganyozást is alkalmaztak.
A „D” modell futóműve és kormányműve, és fékrendszere:Néhány módosítást leszámítva az elődmodell műszaki örökösei. Elöl független kerékfelfüggesztés, különböző hosszúságú kettős lengőkarokkal, csavarrugókkal, teleszkópos lengéscsillapítókkal, torziós stabilizátorral. A futómű kialakítása negatív kerékdőlést eredményezett, mely fokozta a kocsi stabilitását. Hátul merev tengely,négy lengőkaros és Panhard rudas felfüggesztéssel, tekercsrugókkal, teleszkópos lengéscsillapítókkal, vezetőkarokkal, torziós stabilizátorral. A fékrendszer kétkörös, elöl tárcsa-, hátul dobfékes, fékrásegítős, egyes változatokon fékerő szabályozóval. A kocsiban biztonsági kormányoszlop növelte a biztonságot.
Az Opel történetében először a karosszéria tervezésekor számítógéppel számították ki az utas kabint érő ütközési terheléseket.
Motorok: A „D” modellnél az elődök 1,5 literes és hathengeres motorjai már nem szerepeltek a kínálatban. Kezdetben a kínálat része volt az elődmodell 1,7N (66 LE) motor, az 1,7S (83 LE) motor módosított vezérműtengellyel, magasabb kompresszióval, az 1,9S (97 LE) motor magasabb kompresszióval. Új fejlesztés volt az 1,9 SH (97 LE) motor a hidraulikus szelepemelőkkel. 1972 júliusában bemutatták az Opel első dízelmotorjait, 2.0 és 2.1 literes hengerűrtartalommal,56-, és 60 lóerővel.  A kisebb, gyengébb motort egyes exportpiacokon, pl. Olaszországban forgalmazták adózási okokból.
1975-ben Nyugat-Németországban és a fontosabb európai exportpiacokon felére csökkentették a benzin ólomtartalmát. Emiatt a „D” modellek benzines motorválasztékát módosítani kellett. Az 1,7 S motort kivonták a forgalomból, a többi motor kompresszióját csökkentették, így teljesítményük is csökkent, az 1,7 N motor teljesítménye 66 LE-ről 60 LE-re, az 1.9 S motor teljesítménye 97 LE-ről 90 LE-re, az 1,9 SH motor teljesítménye 97 LE-ről szintén 90 LE-re csökkent. Kihoztak egy 1,9 N motort 75 LE, és egy 2,0 S motort 100 LE teljesítménnyel.       
Sebességváltók: A„D”modellnél kezdetben a négyfokozatú manuális kormányváltó volt az alapfelszerelés, és felárért lehetett padlóváltót kapni. Később a padlóváltó alapfelszerelés lett. Felárért  háromfokozatú automata váltót is lehetett rendelni.
Menetteljesítmények: motorváltozattól függően, a végsebesség
127-170 km/h között, a gyorsulás 0-100 km/h között 13-32 mp volt.
Testvérmodellek: Commodore B, Vauxhall Victor Transcontinental, Ranger B (a GM belgiumi üzeméből),Chevrolet 3800/4100 (GM leányvállalatától,Dél-Afrika), Chevrolet Iran/Royale (GM, Irán).
Főbb vetélytársak: Opel Ascona, Ford Consul, Audi 100, VW 412, Renault 16, FIAT 125. Az Ascona vetélytársként feltüntetését az magyarázza, hogy a hetvenes évek közepétől az üzemanyagárak drasztikusan emelkedtek Európában is. Az Opel kereskedők azt tapasztalták, hogy sok korábbi Rekord tulajdonos, akik hűek kívántak maradni a márkához, kocsi cserénél a Rekord „D” helyett az Ascona „B” modellt választották.

Dr. Türr István