OPEL történelem 3. rész

Opel Rekord P2

Folytatva az Olympia Rekord és Rekord széria modelljeinek ismertetését, ebben az írásunkban az 1960 augusztusában bemutatott Opel Rekord P2 modell kerül terítékre.
Röviden összefoglalva az előd P1 modellhez képest történt változásokat, a P2 karosszériájának méretei tovább nőttek, a karosszéria stílusa tovább „europaizálódott”, néhány láthatatlan módosítás  (padlólemez, hossz-,és kereszttartók, futómű bekötésének módosítása, nyomtáv szélesítése) révén javultak a menettulajdonságok és a menetkényelem, az 1,7 literes motornak a P1-ből ismert 55 lóerős változata mellett született egy 60 lóerős „S” változat, opcionálisan ill. egyes változatokban alapáron jött a teljesen szinkronizált négysebességes váltó, született egy kupé, és egy luxus „L” felszereltségi szint.
A P2 modell piaci szereplése nem okozott felhőtlen elégedettséget az Opel vezérkaránál. A P2 gyártási időszakában, az Opel márka összességében sikert sikerre halmozott. A luxuskategóriában az 1959-ben piacra lépő Kapitän P-LV, minden idők legsikeresebb Kapitän modellje lett, és óriási skalpot szerezve a német piacon, az eladási számokat tekintve leelőzte a szintén 1959-ben bemutatott és szintén nagy figyelmet és tetszést aratott W 111-es Mercedes (köznyelvben: „Nagyfecske”) modellt.  A P2, a szériájának hagyományait folytatva, a VW Bogár után a legkelendőbb modell lett Nyugat-Németországban. 1962-ben pedig beindult a világ egyik legkorszerűbb autógyára Bochumban, és ontani kezdte a háború után újjászületett Kadett széria első modelljének példányait. Ugyanakkor, miközben ebben az időszakban az autóeladások évről évre növekedtek, a P2 összesített eladási darabszáma visszaesett a P1 eladási adataihoz képest. Ezzel megtört egy trend, az egymást követő középkategóriás Opel modellek eladási számainak folyamatos és jelentős mértékű növekedése.
Mi okozta az eladási számok növekedésének megtorpanását? Talán a P2 modell új dizájnja? De hiszen amodell formatervezői, a 60-as évek legsikeresebbnek tűnő stílusirányzatának megfelelő karosszériát álmodtak a P2 számára. Egyrészt az Opel vásárlók által kedvelt amerikai stílusjegyek is megtalálhatók a modellen, másrészt az Európában akkor szinte uralkodó irányzattá váló, úgynevezett Pinninfarina-stílus jegyei is rajta vannak. Az említett Pininfarina féle dizájn sok modellt vitt sikerre az ötvenes évek végén - hatvanas évek elején, pl. a Peugeot 404, FIAT 1800/2100/2300, Austin A 55 Cambridge Mark II, Morris Oxford, Wolseley 15/60, Riley 4/68, Triumph Herald, modelleket. Mi jellemezte ezt a stílust? A karosszéria egyszerű, letisztult vonalvezetése,a sallangok, díszítések, domborulatok elvetése. A szélvédőtől a fényszóróig vízszintesen vezetett sárhányó felső él, közöttük az orr felé enyhén lejtő motorháztető, a vízszintes, téglalap alakú hűtőmaszk, kerek fényszórók, alattuk kisebb helyzetjelző/irányjelző lámpa. A domborulatok nélküli sima oldallemezek, az egyenes tetőlemez, és hátul a vízszintes csomagtartótető szélein, a függőlegesen álló szárnyimitációk. Ennek a karosszériaformának köszönhetően, a P2 modell, a P1-hez képest a karosszéria méretnövekedésén túlmutatóan tágasabbnak, levegősebbnek érződött a bennülők számára. A P2 modell megjelenése tehát nem sikerült rosszul. Viszont a konkurencia óriásit erősödött. Mivel a P2 gyártott mennyiségének majdnem fele exportra ment, az olasz és francia ellenfelek is beleszóltak a P2 eladási eredményeibe.  A Pininfarina stílus mintapéldányának számító Peugeot 404, a hasonló stílusú FIAT 1800-as, vagy a Corvair-line irányzat mintájának számító FIAT 1500-as modellek nagy nemzetközi sikere kihatott az Opel eladásokra. A hazai piacon (is) pedig nagyon erős versenytárssá vált a Ford 1960-ban bemutatott, rendkívül attraktív, P3-as Taunus 17M modellje (a „Fürdőkádtaunus”). A Rekord P1 versenytársának számító szintén 1957-60 között gyártott, P2-es Taunus 17M modellt a P1 még fölényesen verte eladási számokban, hiszen a több mint 800 000 példányban eladott Opel modellel szemben a Fordból valamivel kevesebb mint 300 000 darab kelt el. A P3 Taunus viszont óriási érdeklődést váltott ki, és a havi eladási statisztikákban előzte is az Opel P2 modelljét azokban az időszakokban, amikor eleget tudtak gyártani belőle. Az Opel szerencséjére azonban, a Ford erőfeszítései ellenére csak kb. kétszeresére volt képes emelni a 17M széria gyártási volumenét. Voltak olyan időszakok, amikor közel egy évet kellett várni a megrendelt Taunusra. A Ford az 1960-64 között gyártott P3-as Taunus 17M modellből végül összesen 669 731 darabot tudott legyártani, a Rekord P2-ből viszont 1960-63 között 754 385 darab kelt el.  CarAVanból 165 151, áruszállítóból 32 026, kupéból 33 815 gyári változat, az „L” Luxuslimuzinból 18 088 készült az említett összdarabszámon belül. A konkurenciaviszonyok között ez a mennyiség panaszra nem adott okot.
Említettem, hogy a P1 elődmodellhez képest, a P2 karosszériája tovább növekedett.  A P2 modell H/SZ/M méretei: 4515x1632x1485 mm, tengelytávolsága 2541 mm, nyomtáv elől/hátul: 1265/1485mm. A karosszéria hossza 8,2 cm-t, szélessége 1,6 cm-t növekedett, magassága fél centit csökkent az elődjéhez képest.A tengelytáv maradt a régi, a nyomtáv elől 0,5 hátul 1 centiméterrel nőtt. Már a P1 is kategóriájának egyik leghosszabb karosszériájával rendelkezett, a P2-re ez ugyanúgy vonatkozik. A konkurens FIAT 1500-as jóval, de a Peugeot 404-es, FIAT 1800-as, P3-as Ford Taunus 17M, az 1961-ben bemutatkozó BMW 1500-as (Neue Klasse) karosszériája is rövidebb volt az Opelénél. Tengelytáv tekintetében már nem állt olyan jól az Opel, a Taunus 9, a 404-es és a FIAT 1800-as 11, a BMW 1 cm-rel nőtte túl, egyedül a FIAT 1500-as maradt alul 12 cm-rel. Karosszériaszélességben a BMW (1710 mm) és a Ford (1670mm) nőtte jelentősen túl az Opelt, mely a többi említett versenytársnál szélesebb volt.
A P2 megkapta az elődmodellben megismert 50 lóerős 1,5 literes, és 55 lóerős 1,7 literes motorokat,az„L” azaz luxus limuzin, és kupé változatai pedig az 1,7 literes 60 lóerős motort, mely a Rekord „A” 1,7 literes alapmotorja lesz 1963-tól. A 4100 ford./percen 60 lóerős motor sűrítése, a 4000 ford./percen 55 lóerős motoréval szemben 7,25:1-ről 8:1-re, a nyomatéka 1900-2300 ford./perc közötti 122 Nm-ről,1700-2000 ford./perc közötti 128 Nm-re emelkedett. Az 1,5 literes változat 128 km/h végsebesség mellett 24sec alatt gyorsult 0-ról 100 km/h-ra, ugyanezen adatok az 1,7 literes 55 lóerős motornál 132km/h és 22 sec, a 60 lóerős motornál 140 km/h és 20 sec.Az óvatos teljesítményemelést a konkurencia kényszerítette ki, hiszen a Taunus 1,5 literes motorja 55, az 1,7 literesé 60, a TS változaté 70 lóerős volt. A FIAT 1500-as 1961-ben 67 lóerős, a Peugeot1960-ban 65, de benzinbefecskendezővel 1962-től 80 lóerős volt, a FIAT 1800-as pedig75, 1961-től 81 lóerős.  Mint látható, motorteljesítményben az Opel az összes itt említett konkurensével szemben alulmaradt. Mai szemmel nézve, amikor a több száz lóerős Mercedesek, BMW-k, Audik világában élünk, furcsa belegondolni abba, hogy az 50-es, 60-as években, a teljesítmény Nyugat-Európában sokkal kevéssé számított, mint manapság. A P1 modell 1957-59 között még csak a 45 lóerős motorral rendelkezett, és majdnem háromszor annyian vették, mint a csak valamivel drágább 60 lóerős P2 Taunus 17M-et. A VW 1960-ban emelte fel a Bogár motorteljesítményét 30-ról 34 lóerőre, az 1962-ig gyártott 180-as Ponton Mercedes dízel változata 48 lóerős volt, és mindkét modelltmégis imádták a németek. És akkor ne beszéljünk arról, hogy a franciák Citroen Kacsájának 9, azaz kilenc lóerős változatára egészen 1961-ig találtak vevőket, a stílusikon FIAT 500-as 1960-ig 15 lóerős volt. Ezek után ne is csodálkozzunk azon, hogyaz Opel hiába adta jelképes 75 márka felárért az 1,5 literes motornál nyomatékosabb és erősebb 1,7 literes motort a P1-ben, P2-ben (sőt a későbbi modelleknél is), a vásárlók többsége maradt az 1,5 literes változatnál.
A P2 kétajtós limuzin alapmodelljét és a Caravan + áruszállító modelljét 1960 augusztusától gyártották. A négyajtós limuzin 1960 decemberében mutatkozott be. A kupé gyári változata 1961 augusztusától készült, de ezen időpontot megelőzően, a kezdetektől lehetett rendelni az Autenrieth karosszériaépítő cégnél kupé és kabriolet változatot, majd amikor a kupé változat gyártását az Opel saját kezébe vette, az Autenrieth, és a Deutsch karosszériaépítő cégek a kabrió változatot gyártották. Az „L” azaz luxusfelszerelésű limuzin 60 lóerős motorral 1962 júniusától készült, A GM Dél-Afrikai üzemében a limuzin változaton kívül pick-up is készült, melyet korlátozott számban Nyugat-Németországba is exportáltak.
A négysebességes váltót az 1700-as modellhez felárért adták, az „L” limuzin és kupé változatokban alapárért. Az 1,5 literes motorhoz háromsebességes váltó járt.  Az Olymat automata kuplung csak a háromsebességes változatokhoz volt rendelhető.
A P2alapváltozatának vételára ugyanannyi maradt, mint amennyi a P1 hasonló, 1,5 literes változatáé volt, azaz 6545 DM. A négyajtós változat felára 500DM volt, a négysebességes váltóé 180 DM.  A Limuzin „L” változat 7935DM-be került, a gyári kupé 7650 DM-be, a kabriolet 11635DM-be.A Rekord P2-vel 1962 decemberéig párhuzamosan gyártott Opel 1200-as vételára 5835 DM volt.
Összehasonlításul, 1960-ban a VW Bogár Standard 3790, az Export 4740 DM-be, a Ford 17M alapváltozata 6645 DM-be, a FIAT 1500-as 7350 DM-be, a BMW 1500-as 1962-ben a gyártás kezdetén 8500 DM-be került.

A következő írásunk a Rekord „A” modellről fog szólni.

Dr. Türr István